CaWarinnen és túl

A 90-es években - milyen közel és mégis oly’ távol - nagyon úgy nézett ki, hogy a kalandjátékoknak befellegzett. Nem csoda, hisz sokaknak nem jelent kikapcsolódást, ha gondolkodni is kell, de hát ők maradjanak csak az FPS-eknél. Természetesen kalandjáték és kalandjáték között is van különbség, nem egy alműfaj található, de az én személyes kedvencem a point ‘n’ click stílus, ahol gyakorlatilag csak az egérrel kell bűvészkedni. A rajzos megválosítást pedig szintén csípem. A Broken Sword ebbe tartozik, ezért kapott anno esélyt. Szeretném már most leszögezni, nem vagyok elvakult kalandjáték fanatikus, játszok - inkább játszogatok, nem vagyok gamer - én mással is, de ez a kedvenc műfajom. Hogy miért erre a játékra esett a választás? Hogy erről szülessen az első ilyen cikk? Passz, nem ez a kedvenc játékom, de már 3-szor végigtoltam. Legutoljára 2 hete, miután játszottam a második és harmadik résszel - amiket évekig mellőztem, a miértekről majd a róluk szóló írásokban -, és ismét ráeszméltem, ezt a játékot kegyetlen jól forrasztották össze.

_ _ _ _ _ _ _ _ _ _           _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

Read the rest of this entry »